2018. augusztus 6., hétfő

Nivea micellás samponok


 Sziasztok!

Ismét lehetőségem nyílt kipróbálni két terméket egy trnd projekt keretein belül. 
A tesztalanyaim ezúttal a Nivea micellás samponjai voltak. A piacon megtalálható kétféle terméket megkaptam a tesztcsomagban, amikből aztán kis termékmintákat tudtam csomagolni másoknak. 



A csomagban a citromfű kivonatos és a vízililiomos változatok lapultak. Előbbi tisztító, utóbbi erősítő hatást ígért. 





"Normál vagy zsíros hajra. A micellák magukba zárják a szennyeződést és a zsiradékot, és öblítés után tökéletesen tisztává varázsolják a hajat és a fejbőrt. Megőrzi a fejbőr természetes pH-egyensúlyát. "

Összetevők: Aqua, Sodium Laureth Sulfate, Cocamidopropyl Betaine, Sodium Chloride, Melissa Officinalis Leaf Extract, Lanolin Alcohol (Eucerit®), Macadamia Integrifolia Seed Oil, Polyquaternium-10, Glycerin, Propylene Glycol, PEG-40 Hydrogenated Castor Oil, Citric Acid, Sodium Benzoate, Linalool, Limonene, Hexyl Cinnamal. Nem tartalmaz szilikont,parabént, színezőanyagot. 





 A saját tapasztalatom: Azt fontosnak tartom leszögezni, hogy kicsit később kezdem el leteszteli a termékeket. Ennek főleg az volt az oka, hogy pont egy nagyobb hajvágás előtt álltam. Tehát "vadonat új" hajjal kezdem el tesztelgetni. Ami váll főlé érő, normál hullámos barna haj.   A két termék közül valamiért ezt próbáltam ki másodikként. Talán csak azért, mert lányból vagyok és a másik termék rózsaszín csomagolása mégis csak na... lányosabb... tényleg nem tudom. :)  

Ami mind a két terméknél nagyon tetszik, az a csomagolás. Praktikusnak tartom az adagolófejet. Nem kell szenvednem a vizes kezemmel a kupakkal, egyszerűen felpattintható és könnyen kinyerhető a termék. Az állaga kissé folyékony, emiatt könnyen eldolgozható. Először keveset használtam, de aztán rájöttem hogy az élmény kedvéért valahogy jobb érzés egy nagyobb adagot a fejemre kenni. Igazán jól habzik, ami nem csúszik a nyakamba vagy a homlokomon át a számba fél perc alatt. Az illata tetszik, valóban citrusos amit én szeretek. Viszont sajnos nem érzem olyan tartósnak száraz hajon. Tisztítani tényleg tisztít. Az a helyzet, hogy a nyári melegben hajlamos vagyok naponta is hajat mosni. Most ez lehet a gyors koszolódás, izzadás, bukósisak,úszás stb... miatt. Ezért féltem, hogy elnehezíti a hajamat. Ami már csak azért is furcsa, mert szerintem ez az a két termék, amik erre képtelenek. Egyszerűen nem lehet túladagolni őket! A hajamat egyébként is gyakran szárítóm hő nélkül, hogy a természetes hullámos fürtjeim megmaradjanak. Úgy ítélem meg, hogy ennek a terméknek a hatására ezzel a módszerrel inkább rendezetlen külsőt tudok elérni. Ami egyébként engem nem zavar. Nem érzem szükségét további balzsamozásra sem, de biztosan vissza fogok térni a haj végápolókhoz is. (A megfelelő tesztelés miatt hagytam el egy időre.) 


"Elvékonyodott hajra vagy érzékeny fejbőrre. Extra kíméletes, de hatékony megoldás. Erősíti és rugalmasabbá teszi a hajszálakat, és kíméletes a fejbőrhöz is. A micellák alaposan tisztítanak, de nem sértik fel a hajszálak felületét. Megőrzi a fejbőr természetes pH-egyensúlyát."

Összetevők: Aqua, Sodium Laureth Sulfate, Cocamidopropyl Betaine, Sodium Chloride, Nymphaea Odorata Root Extract, Lanolin Alcohol (Eucerit®), Aloe Barbadensis Leaf Juice Powder, Macadamia Integrifolia Seed Oil, Glyceryl Glucoside, Panthenol, Polyquaternium-10, Guar Hydroxypropyltrimonium Chloride, PEG-40 Hydrogenated Castor Oil, Glycerin, Citric Acid, Sodium Benzoate, Propylene Glycol, Citronellol, Limonene, Alpha-Isomethyl Ionone, Benzyl Alcohol. Nem tartalmaz szilikont,parabént, színezőanyagot.






 A saját tapasztalatom: Oké-oké, nem csak a külcsín volt az, ami olyannyira megfogott ebben a termékben, hogy ezt választottam első körben. Az illatáról szerintem órákat lehetne áradozni, az a helyzet...   És az a legjobb, hogy száraz hajon még két napig is kivehető az illatjegy. Igazából nem teszteltem még annyit, hogy az erősítésről bármit is tudnék nyilatkozni, de ez nálam amúgy sem szokott fontos lenni. Ami viszont igen, az a tisztítás és az illat. Teljesen jól tisztít, nem irritál, nem nehezít. A hajam száradás után kezelhetőbb, nem olyan kis vadóc ábrázatot kölcsönöz mint a másik társa. 

Negatív észrevételek: minimálisan szálkásít/rossz tapintás, nem ad egészséges fényt,hajvasalás (nagyon-nagyon ritkán) több időt vesz igénybe (nem tudom miért). Igazság szerint érdekelne, hogy van-e benne fényvédő. 

2018. május 13., vasárnap

Teszt! Vichy Minéral 89



A trnd egy olyan oldal, mely lehetőséget ad a felhasználóknak különféle termékek tesztelésére. Nem kell ehhez semmi különlegeset tenni, csupán kellő lekesedéssel állni a projektekhez. 

Lehetőségem nyílt kipróbálni a Vichy Minéral 89 Hyaluron Boostert. Nem nagyon szeretnék belebonyolódni a részletekbe,remélem elnézed ezt nekem Kedves Olvasó! Röviden:

"A Vichy Laboratórium számos kísérlet után megalkotta egyedülálló arcápolóját, a Minéral 89 Hyaluron Boostert, mely az ásványi anyagokban gazdag Vichy Termálvíz és a természetes eredetű hialuronsav jótékony hatásait ötvözi magában."

A termék aranyos kis dobozkában, időben és rendben érkezett hozzám. Számtalan mintával, brosúrával és egy teljes kiszerelésű termékkel. 

Külcsín: Számomra a csomagolás egyáltalán nem szokott mérvadó lenni. Persze vannak dolgok, amiket jobban preferálok. Első körben meg kell jegyeznem, hogy mennyire szépen ötvözték az a szépséges és a letisztultságot. Különösen nagy kedvencem a kék ezen árnyalata. Az üveg kellően vastag és strapabíró, de azért mégis csak üveg és annyira talán nem kompatibilis az utazással. Szerintem még picit nehéz is. A pumpás adagolóval remekül lehet szabályozni a termék mennyiségét, így csak annyit használunk belőle, amennyire okvetlen szükségünk van. 
Belbecs: A termék állagától először kicsit megijedtem. Igazán könnyed, kissé nyálkás átlátszó zselészerű anyag. Ez az eloszlatásban tökéletesen megkönnyíti a munkámat. Nem túl gyakran találok olyan terméket, ami ennyire hamar beszívódik a bőrömbe. Valóban elképesztő érzés volt az esti kinyúltság után belemasszírozni ezt az arcom különböző területébe vagy eloszlatni az egészen. Külön figyeltem azokra a részekre, ahol a bőröm vékonyabb, így a szemem alatti terület is megfelelő mennyiséget kapott. Bevallom őszintén nem számoltam, hogy mennyire hamar szívódik be teljesen de talán nem is lenne értelme. Nem tudok olyan gyorsan stoppert nyomni. :) Onnan tudom hogy sminkelhetek rá, hogy a minimális ragacsos érzet is elmúlik. Ó, igen! Lehet ám sminkelni rá! Ennek megint annyira örültem! Így ugye kiváltom vele akár a primert is és nem csak éjszakára használhatom a terméket, hanem nappal is. Egyáltalán nem okoz problémát az alapozónak vagy a púdernek, nem nehezíti el a bőrömet és nem is zsírosítja azt. Amit a leginkább észrevettem, hogy tökéletesen elég ez a könnyed krém a nehezen beszívódó fajtáihoz képest. Persze ilyenkor tavasszal/nyáron már egyébként is illő leváltani ezeket a krémeket, de találkoztam már olyannal is amit ezt ígért és nem az lett. A hatása leginkább abban érződik számomra, hogy feszesebb lesz a bőröm. Tekintsünk el attól, hogy 22 éves vagyok, okés? Tudok én is ramatyul kinézni. 

Kinek ajánlanám a terméket? Gyakorlatilag minden korosztály számára. Szerintem kicsit kellemetlen lehet a használata azok számára, akiknek száraz a bőre. Bátran használható sminkelés alá vagy akár önmagában is. 

Szuper termék, örülök, hogy a tesztelés részese lehettem!

2017. október 30., hétfő

Ilyen az ősz nekem!




Az egyik -ha nem a legkedveltebb- évszakom az Ősz. Nagyon magaménak érzem azt a hangulatot, amivel olykor jár. Biztos, hogy ezzel az évszakkal jellemezném a személyiségemet is, ha borzasztóan fontos lenne valahol. Az évszaknak megvannak a maga sajátos jellemvonásai. A tipikus hangulatok mellett számomra fontos, hogy vigyek bele valami egyedit, valami sajátot. Ezek közül szemezgettem a mai napra. Bízom benne, hogy tetszeni fog! 








Időszakos kávé-és teafogyasztó vagyok. Sőt, az sem ritka, ha egyiket próbálom kiváltani a másikkal. Kávét szeretek kávézókban fogyasztani, amikből Pécsen nagyon sok jó van. Megadni neki a megérdemelt pillanatot, kiélvezni az ízeket és közben beszélgetni egy jót a kávépartneremmel.  Az albérletben is gyakran főzők kávét, de azt a funkcionalitása miatt és gyakran nem törődök az élvezhetőségével. Csak gyorsan felöntöm kókusztejjel és már csinálom is a napi teendőket. Bár hajlamos vagyok vele túlzásba esni, főleg a vizsgaidőszak során. Mára már belőttem azt a kritikus mennyiséget, amit azért nem kellene bevágnom egy nap, így senkit sem rémítek halálra egy-egy rosszulléttel. A tea éppen ezért is egy jó alternatíva lett. A folyadékbevitelem napra le van bontva, hogy mikor mit és mennyit ihatok. Ez az edzésekhez nagyon hasznos és persze egészséges is. Javarészt citromos vizet fogyasztok,amitől nem áll annyira messze a tea és valljuk be, igen furán nézne ki a forró citromos víz.Esténként futás után kifejezetten jól szokott esni egy hatalmas bögre meleg tea, amivel pótolni tudom a folyadékveszteségemet. A zöld és a fekete tea a kedvencem. A tipikus fahéjas-almás-szilvás-cseresznyéstől a hátamon is feláll a szőr. A különlegesebb ízesítésűek sem mindig tetszenek, de a gránátalmás, grapefruitos vagy mangós még belefér. 


Vétek lenne megfeledkezni a finom falatokról. Alapvetően nem vagyok édesszájú és ahogyan az ital, úgy az ételfogyasztásom is meg van szabva. Persze vannak kivételek. Csaló napok vagy ilyesmik, de ha kedvem támad sütni valami finomat, akkor nem fogok csak azért nem enni belőle, mert erről nem volt szó. Utána úgy alakítom az edzést,hogy ne legyen probléma. A sütemények tekintetében a gyümölcsösebb,savanyúbb ízvilágúakat szeretem. Ősszel illetve télen viszont a fűszeresebb sütemények felé hajlok. Alapjáraton is szeretem a fűszeresebb, markánsabb ételeket és én is gyakran így főzők. Az egyik kedvencem a brownie, ami teljes mértékben csoki és kifejezetten jól szokott esni a kávécskám mellé. 




A mikrós süti után az egyik legkönnyebben elkészíthető a maffin. Nagyon hamar kész és rengetek módon variálható. Pontosan úgy, mint a tipikus amerikai kekszet. Nehéz elrontani! 


A sütemények illata behálózza az egész konyhát és a ház egyéb tereit. Azonban nem mindig van kedve az embernek sütögetni. A kellemes illat ellazít és feleleveníthet bennünk nagyon-nagyon sok emléket,érzést. A gyertyák éppen emiatt nagyon meghatározóak a szobámban. Mindig a virágos és semleges illatokat kedveltem és még mindig gyakori, hogy az orgonás gyertyámat gyújtom meg. Annyit szoktam változtatni ősszel, hogy a fanyarabb őszi gyümölcsös gyertyákat felpakolom a komódra és néha azokra szokott kerülni a választásom.

Az illatuk mellet legjobban az apró, de nagyon hangulatos fényüket szeretem. A hangulatvilágítás szerintem eléggé fontos. - Bár kifejezetten otthonosan mozgok a sötétben is és gyakran van behúzva a sötétítőm.- azért szeretek játszani a fényekkel. Persze praktikussága miatt az asztali lámpámat használom legtöbbet de utána a fényfüzéremet. Tisztában vagyok vele, hogy lassan egy igen klisés dolog és már egyáltalán nem összeegyeztethető az ünnepekkel. Rengeteg fajtája van már és úgy lehet variálni őket, hogy az már elképesztő. Néhány évvel ezelőtt szereztem be egy meleg fényű darabot. Sokáig az asztalom felett volt, de már egy éve a függönykarnisomról lóg lefele. Mivel pici a szobám, így alapfénynek sem rossz, de tényleg csak hangulatfokozásként szoktam bekapcsolni. 




Esztétikailag jól esik néha ellensúlyozni a kinti időjárást a benti légkörrel. Bár fotós szemmel is lenyűgöznek a természet színei, azért a zöldet mindig szeretem magamhoz közel tartani. Beköltözéskor vettem néhány szép szobanövényt, amiket stílusosan átültettem a hetediken egy-egy fém színű kaspóba. Nagyon tetszenek ezek a méregzöld-fém szín összeállítások. Javarészt kaktuszokat szoktak beleültetni, de nekem ők nem kifejezetten terjedelmes és mutatós növények egymagukban. Az íróasztalomra terveztem egyet venni, mert ott egyébként is kicsi a hely, de végül más mellett döntöttem. Nagyon szeretek bíbelődni a növényekkel. Ha, majd lesz saját házam, akkor egészen biztosan sok növény lesz benne. Egyenlőre viszont a saját szobám is tetszik.
 Mostanában falom a könyveket és mindig van egy-egy kívánságlistás darabom. Napokat tudok eltölteni egy könyv olvasása során, amit már régóta szerettem volna. Nincs annál jobb dolog, amikor a kényelmes ágyban jó történeteket lehet olvasni. Nem az egyetemista szakkönyveket vagy szakácskönyveket. Igazi történeteket! Nagyszerűen kikapcsol, elrepít egy másik világba amiből tanulhatok és azokat felhasználhatom a későbbiekben.




Az olvasás mellett még mi az ami kikapcsol? Természetesen a zenehallgatás! Zenék terén mindenevő vagyok. Nagyon szívesen meghallgatok minden (értelmes) zenét és bármikor kész vagyok elmondani róla az őszinte véleményemet is. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenre  önfeledten tombolok vagy hátradőlök. Az évek során rengeteg műfajjal volt szerencsém megismerkedni. Ezek alapján alakítom ki a saját zenei ízlésemet. Tanulni például mindig semleges, szövegmentes zenére szoktam. Ezt nagyon tudom ajánlani. A komolyzenét sem vetem meg és a népzenék között is otthonosan mozgok. A futáshoz hallgatott zenéim állnak hozzám a legközelebb. Ezek között van rap-rock,metál,szintipop, minimális elektronikus, rock, hard-rock.

 Ha, már szóba hoztam a futást, akkor muszáj erről is írnom néhány dolgot.
 Lassan egy éve rendszeresen futok és edzek. Egyre komolyabban veszem  . Eléggé tetszik és a lelkesedésem is egyre nagyobb. A hideget először akkor éreztem meg, amikor este kimentem futáshoz öltözve és elkezdtem kicsit fázni. Azóta már beszereztem néhány melegebb darabot, amik nem akadályoznak a mozgásban viszont mégis jól szigetelnek. Általában 5-6 km-t szoktam futni, ez a táv szokott jólesni. Persze előfordul sajnos, hogy megerőltetem magam, illetve főleg a térdeimet. Akkor sajnos nincs mese, se futás. Csak a séta marad, de az akkor egy jó hosszú séta. 

Az utolsó a listámon az egyedüllét/magány. Konkrétan imádok néha egy kicsit egyedül lenni. Korábban elképzelhetetlennek tartottam. Mára már inkább szükségszerűnek. De, a dolgok úgy alakultak, hogy egy ideje ezt is megtehetem. Igenis lehet élvezni. És nem érzi magát az ember elhanyagolva vagy értéktelennek. Néha mindenkinek jár egy kis egyedüllét! 






2017. október 10., kedd

Élmény a könyvön: Szívritmuszavar,Hanna örök, Egyszeregy.




Nem sűrűn szoktam már írni, könyvekről meg aztán pláne nem. Éveken át hanyagoltam a kellemes olvasás művészetét és jobban koncentráltam a hasznoséra. Novemberben volt egy kis változás az életemben. Aztán Januárban is. A majdnem belebetegedtem kifejezés itt igazán enyhe szóhasználat lenne. Az őrlődés, na igen, az már talán helyénvaló. A lényeg az, hogy a vizsgaidőszak végén hónom alá csaptam a hörcsögöt és hazavágtattam azzal a címszóval, hogy kipihenem a nagy tanulási fáradalmakat. Nem mondtam senkinek semmit, hogy miért van rossz kedvem és miért harapok mindenkire annyira. A napjaim úgy teltek, hogy takaróba burkolva sírtam és hibáztattam hol magam, hol pedig mást. Egy kis idő után megelégeltem a dolgot. Vagy azért, mert a szüleim ferdén néztek rám és már-már láttam rajtuk, hogy bármihez folyamodnának csak hogy szóra bírjanak. Vagy mert eltelt három nap és nem lett jobb. 

Bevánszorogtam a szobámba. Takaró a fejemen ahogyan azt a filmekben látom és önsajnáltatásom közepette bámulok farkasszemet a könyvespolcommal. Távolról végignéztem a gerinceket, mindegyiknél elidőzve egy kicsit és elgondolkodtam a tartalmukról. Valahogy világéletemben sikerült olyan könyveket olvasnom, amik az aktuális életemre befolyással voltak. A szókincsem, az írásstílusom, a viselkedésem egy-egy helyzetben. Mindből maradt bennem valami. És ahogyan ezt végiggondoltam már meg is indultam a polc felé. Lepakoltam a kacatokat előlük, hogy még jobban körbenézhessek, de csak olyan könyvek akadtak a szemem elé, amiket már olvastam vagy amikhez egészen biztosan nem volt kedvem. Pont egy sötét erdős vagy gyilkolós farkasos történetre lett volna szükségem, hát persze. 

Aztán megpillantottam egy -a többiekhez képes vékonyka- könyvet. Megnéztem a borítóját és hát persze rögtön tudtam hova tenni, hiszen az én polcomon van. Zakály Viki Szívritmuszavar című könyvét tartottam a kezemben, akkor még olvasatlan,könnymentes állapotában. Emlékeim szerint nem egy felejthetetlen direkt vásárlás eredményeként került hozzám, hanem kellett még pár ezer forint a webshop ingyenes szállításához és hát erre a darabra esett a választásom. Aztán elkezdtem olvasni,- feltehetően miután a többi együtt rendelt könyvvel végeztem- és bevallom, hogy talán az első fejezet után letettem. Nem fogott meg. Így hát vettem magamon egy nagy löketet. Meg persze egy takarót.


Kikucorodtam a konyhai sarokpadra, ami alatt a hörcsögöm szabadlábon élvezte a sarok sötét és a padlófűtés kellemes egyvelegét.

Az első fejezet nagyon nyögvenyelős volt, de találtam benne egy mondatot, ami akkor kifejezetten igaz volt a szomorúságomra és folytattam. Néhány fejezet után már biztos voltam benne, hogy be fogom fejezni. Hamar. Viki olyan elképesztően jól fogalmazott és adta át a történet minden egyes darabját, hogy néha mosolyogtam néha pedig sírtam. Rengeteg utalást találtam és megannyi hasonlóságot,párhuzamot a könyv és köztem. Figyelmes lettem arra, hogy egy-egy szó ismerős. Aztán egy-egy mondat vagy kifejezés. Gyorsan fogtam egy ceruzát és ezeket mind elkezdtem vonalkázni, karikázni hogy emlékezzek majd rájuk. Lazán betudtam volna valami álomnak, hogy csak nagyon sokat képzelek bele és nincs itt semmi párhuzam. De, amikor anyukám hazaért a munkahelyről és furán nézett rám akkor biztos voltam benne, hogy nem képzelődőm. Ez a könyv itt van és a történet is. Kiolvastam, két nap alatt -bár nem volt nehéz- és annyira butának éreztem magam, amiért ott várattam ezt a csodát évekig a polcomon. Kapcsoltam gyorsan, hogy akkor nézzünk már utána ennek a könyvnek, vagy az írónőnek vagy legyen már valami!  Fénysebességgel derítettem ki, hogy a könyvnek van folytatása. Amire persze nem kell várnom, mert már rég megjelent. Nyilván. Szóval egy kicsit hagytam ülepedni a történetet. El sem hittem, hogy végre élvezetből olvastam, megtaláltam benne magamat, sírtam, mosolyogtam,mérges voltam. A ceruzás karikázott szavakat pedig végigolvasva a saját történetemnek egy kis részletét láttam, komplett nyomtatott formában. Jó érzés volt kicsit lazítani az érzéseimen és ez a könyv nagyon sokat segített benne. 


Visszatérve Pécsre az egyik első dolgom volt megtalálni a könyv folytatását az egyik könyvesbolt polcain. Hát nem mondom, hogy azonnal sikerült, mert egy hasonlóan vékonyka könyvről volt szó, de nem fogtak ki rajtam. A következő jelenetben már otthon az ágyban fekszem és olvasom a Hanna örök-öt. Itt már nem kerestem a párhuzamot, inkább csak igyekeztem sodródni az árral és falni a lapokat. Nem okozott csalódást! 

Kapcsolódó kép

Azt hiszem, hogy itt tört meg a jég. Innentől fogva faltam minden egyes könyvet. A tablet segítségével mindig nálam volt pár pdf példány, így szinte bárhol elmerülhettem egy-egy történetben. Nem éreztem gáznak, hogy a buszon nem a zene bömböl a fülemben, hanem az éppen olvasott történethez húzott gondolataim. Számtalan könyvet elolvastam azóta és mindegyik nagyon tetszett. Vikit- az írónőt  bekövettem kb. minden platformon, mert a személyisége is kifejezetten szimpatikus nekem. 

Képtalálat a következőre: „egyszeregy zakály viki”Szóval éppen az egyik bejegyzésével találom szemben magam. Egy új könnyborító, megjelenési dátum, második kötet. Na most mi az hogy második kötet? Hol van az első? És nekem ez miért maradt ki? Kapásból google, megvilágosodás és a felismerés, hogy meg kell szereznem az Egyszeregy könyvet. Mondjuk ez pont akkor történt, amikor ismételten nagy tanulásokban voltam és esélytelennek ítéltem meg, hogy beleférne a programlistába. Szóval adtam magamnak néhány hónapot. Amikor elkezdtem kutatni a könyv után sajnos egy boltban sem akadtam rá. Se Pécs, se Siófok, se Keszthely. Végül a hétvégén Kaposvár került a terítékre és benéztem az ottani könyvesboltba is. Biztosan tökre furán néztek rám az eladók,- és nem csak azért, mert a motorozás miatt nagykabátban igyekeztem balettozni a polcok között- de én az a fajta könyvvásárló vagyok, aki nem vesz le minden egyes kirakott könyvet. Nem olvasok bele, nem nézem meg a fülszöveget sem. Javarészt azért, mert már mindegyiket ismerem. Hálát kell adni az internetnek és az online könyváruházaknak.  Tehát a balettozás közben csak a cím járt a fejemben majd kis idő múlva a szememben és végül a kezemben is, hiszen boldogan vittem ki az üzletből.  

Szombat este már belekezdtem, vasárnap az utazás miatt is csak este jutottam el az olvasáshoz. Ma pedig már kedd van és elolvastam. Ez a könyv még nagyobb hatással van rám (jelenleg is), mint az eddigi kettő. Megint egy csomó párhuzam, de hát valami félelmetes hogy mennyi. Szavak, amik jelentenek számomra valamit. Mondatok, melyek az életemben nap-mint nap jelen vannak. Annyira tudom ajánlani az én korosztályomnak! A legjobb pedig az, hogy mivel ennyit húztam ennek a könyvnek az elolvasását, így már nem kell sokat várom a folytatásig. November 7!  


2017. augusztus 9., szerda

Balaton-átúszás és K&H mozdulj! velencei tóúszás élménybeszámoló

                                 
                          

Sziasztok!

Ebben a hónapban két úszó-eseményen is volt szerencsém megjelenni és arra gondoltam, hogy az egy évvel ezelőtti összegző bejegyzésem mellé idén is írok egy kis szösszenetet. 

Nem titok, hogy a Balaton-átúszás évek óta szenvedélyem és bármi áron,de idén is részese akartam lenni. Sosem könnyű megrendezni egy szabadtéri eseményt, pláne ha több ezer ember biztonságáért felelsz. Ezért (a korábbi évekhez hasonlóan) idén is tűkön ülve vártuk, hogy miként rendelkeznek az illetékesek. Sajnos halasztás lett belőle. Persze a sajnos az egy relatív fogalom, de balatoni emberként elmondhatom, hogy az eredetileg kitűzött napon csodálatos, szélcsendes idő volt. Sokan (Köztük velem együtt) nem is értettük, hogy miért rendelkeztek így. 

Az úszás napján meglehetősen hűvös volt az idő és el is volt borulva. Már messziről figyeltem a vizet Révfülöpre érve, hogy biztosan lesz-e úszás, nem mondták-e vissza közben, míg úton voltunk. Odaérve a szokásos ember-és autótömeg, kik még póló nélkül és kik már pólóban sétáltak és itták a megérdemelt sörüket.  Mivel motorral mentünk, így nem volt gondunk a parkolással és a regisztrációs sátrakhoz talán legközelebb tettük le a paripát. Gyorsan betuningoltam a nutellát, amit útközben vettünk és igyekeztem jó képet vágni a vérnyomásmérőnél, hiszen ha nem felelsz meg az alkalmassági vizsgálaton, nem úszhatsz. Szerencsére tökéletes eredményt kaptam, így a nevezés után el is kezdtem bikinire vetkőzni. Sokat vacilláltam a bikini és az úszódressz között, de végül a bikini győzött, hiszen a célfotókon szívesebben pózol az ember csinosan és számomra ez volt kényelmes. Konkrétan a naptej bekenése közben figyeltem fel a mellettem tolongó embertömegre, akik hosszú-hosszú HOSSZÚ!! sorban állva várták a rajtolásukat. Ennek oka az volt, hogy a rajtolási időintervallumot az időjárási viszontagságok miatt lekorlátozták. Oké, most gonosz leszek, kövezzetek meg meg minden, de... Nekem eszem ágában sem volt végigvárni az a hosszú sort, így csak beálltam szinte legelőre és két perc elteltével már a vízben is voltam. 
Ami borzalmasan hideg volt, de hát én vállaltam be! :) A rendszeres futásokat leszámítva idén sem készültem az eseményre, így nem is hajtottam magam, kényelmesben úsztam mikor hogy. A borús idő miatt talán, de a hangulat a korábbi évekhez képest silányka volt. Sehol egy mosoly, egy boldog nevetés vagy trécselő csajok. A kint lévő vitorlásokon idén is volt, hogy embert nem láttam, de volt, hogy szinte könyörögtek a társaságodért. Megértettem őket. Egy-két vitorláson szólt a zene, hangosan nevettek és volt olyan csapat is, aki a facebook-ra készített rólad fotót úszás közben. Mennyire jó már?? :) Az 1 km-es bolyát elhagyva a hullámok szinte szó szerint összecsaptak a fejem felett és ezzel az élvezeti faktorom alaposan zuhanni kezdett. Az úszás közben sok embertől hallottam, hogy miért rendezték meg, ha ennyire hullámzik a víz. Való igaz, a kérdés jogos volt. Nekem ez volt a 4. úszásom, nem mondom magam feltétlenül gyakorlott profinak, de az biztos, hogy máskor ilyen körülmények között nem rendezték volna meg a versenyt. A szomorú azt volt, hogy a hullámok ereje és mérete a végletekig kitartottak, így a bosszankodás mellett a túlélésre és a végére összpontosítottak sokan. Valóban élvezhetetlen volt így, hogy kényelmesen saját magadért úsztál. Persze a versenyúszók nem zavartatták magukat és idén is gond nélkül úsztak keresztbe-kasul és vágták beléd a kezüket, lábukat. Többször is figyelmeztette őket a rendőrhelikopter a pályáról való kitérésre. Ez persze előfordul és némi tolerancia is szükséges hozzá, amit ahogyan én megadok másnak, úgy a mástól is elvárom. Egyetlen egyszer esett meg az, hogy véletlenül hozzáért a kezem egy nő lábához, aki éppen egy fiatal gyereket bátorított és igyekezett visszahozni a nyilvános hiszti kezdetétől. Nem tudtam őket kikerülni, mert egy hajó és pár úszó közé beszorultam, de addig is folyamatosan szekált a nő, hogy miért nem kerülöm ki őket. Amikor pedig megtettem és már pár métert haladtam tőlük az ominózus gyerek hangos hisztibe tört ki.  Ez konkrétan azon alapult, hogy felhergelte magát a lassúságán és azon, hogy mindenki lehagyta őket.  Ilyenkor díjaznám azt, ha tiszta lenne a kép mindenki számára, hogy ez nem egy verseny, itt saját magad miatt úszol! 

                                 Descubre y comparte las imágenes más hermosas del mundo

Kiértem a vízből, hatalmas nagy öröm volt ismét teljesíteni a távot úgy, hogy megint nem álltam meg sehol egy percre sem. Az időm nem számított, de egyébként jobb lett a tavalyinál és vártam a célcsomagot meg az újabb pizsipóló-jelöltet. Tavaly az egyik fő problémám az volt, hogy nem kaptunk hideg vizet ami persze most nagyon jól esett volna. Hideg, tiszta víz... Helyette kaptunk egy három kortynyi hideg joghurtos italt, palackos meleg vizet, almát, néhány szelet édességet na meg a pólót. A zacskóban lévő kuponok beváltásával lehetett megkapni a termékeket, de a pólót leszámítva biztos voltam abban, hogy egy száraz péksütiért nem fogok tíz percet állni a negyven fokban. Az aranyos félfülű papírzacskómban volt még egy halom papír is, a fővédnök jóvoltából egy csomó minden. Amiket persze én is csak itthon néztem meg, ez talán hiba volt. A kuponok jelentős részét  értelemszerűen csak a helyszínen lehetett beváltani. Itt egy esetben fájt picit a szívem, a 20%-os velencei tóúszás kedvezményért. Ennek persze tökre megörültem itthon, hiszen az volt a következő esemény, amire menni szerettem volna és mennyire jó fejek már, hogy adnak rá kedvezményt. Persze csak ha még akkor, bogláron frissen neveztem volna egy előre láthatólag még kaotikus versenyre, hiszen az embernek bármikor bármi közbejöhet. A lényeg az, hogy erről lecsúsztam akkor. 

Összességében örültem, hogy sikerült teljesítenem a távot, igyekeztem jól is érezni magamat. Idén meglepett, hogy ennyire hullámzó vízben engedték megrendezni az eseményt, remélem jövőre jobban fognak dönteni. 


                 

 Ahogyan korábban utaltam rá, a 8. K&H mozdulj! velencei tóúszás és túratriatlon még májusban keltette fel az érdeklődésemet. Konkrétan azért, mert a vállalható leghosszabb úszótáv az a 6km, ez pedig több, mint a Balaton-átúszás távja. A Velencei-tó számomra ismeretlen terep volt, persze magáról a tóról földrajzos szemmel sok dolgot tudok, de korábban még nem volt szerencsém benne úszni. Ismét motorral mentünk, de itt annyi hiba csúszott a számításba, hogy a drága sofőröm nem tudta, hogy pontosan hova megyünk, így kötöttünk ki Velencén. A lényeg az, hogy az utat folyamatosan figyelve egyáltalán nem találtam triatlonra utaló jelet. A nyári meleghez képesti nagy tömeg, sok autó, de se egy plakát, se egy pólós, se egy versenybringa. Végül is nagy nehezen odataláltunk, letettük a paripát és én mentem a regisztrációhoz a kísérőm pedig a strandra vett belépőt magának. A regisztrációnál meglepődve hallottam, hogy bár a kitöltött nevezési lapon diákkén/tanulóként szerepeltem, a nevezési díjam 7600 Ft volt. A  honlapon lévő táblázatot jelenleg is szemügybe nézve folyamatosan töltögették dátumonként a változásokat. Azonban az utolsó rubrikában az engem érintő hely üres maradt, a felnőtt ki volt töltve 7600Ft-ra. Így arra következtettem, hogy akik kedvezménnyel vesznek részt a versenyen, azoknak az ár nem változott. Én mégis teljes áron fizettem és nem kell félreérteni, nem anyagiaskodok, csak nem értem hogy most én voltam-e figyelmetlen vagy direkt nem szóltak. A rajtcsomagom tele volt prospektussal és a pólóval, amit még meg sem érdemeltem... fura volt... 

Ezt követően ledobtuk magunkat egy helyre és rajt készre hoztam magamat. Naptej meg a szokásos. Hozzá kell tennem, hogy ez a verseny jóval kezdőbb volt a Balaton-átúszáshoz képest, de a hangulata jóval szimpatikusabb is volt! Viszonylag későn, 11 óra után rajtoltam, ami pusztán egy dolog miatt volt probléma. Itt sem terveztem megszakadni az úszás miatt, főleg a 40 fok meleg meg az amúgy is melegebb víz miatt nem is esett volna jól. Azonban sietnem kellett, mert 14:00-ig meg kellett kezdenem az utolsó körömet. Ezen az úszáson 1500m-es köröket tehettünk, így jöttek ki a választott távok (3- illetve 6000m is). A vízbe érve elkezdtem úszni, de rövid idő alatt beláttam, hogy senki sem úszik rajtam kívül, hiszen combig ért a víz. Na itt már sejtettem, hogy gondok lesznek. A sárga bójákat kellett követnem. Körbenéztem és láttam is, egyből arra gondoltam, hogy az 1500 m csak onnan kezdődik, hiszen nem ér kb a negyedét lesétálni. Hát tévedtem. Az első kört úgy úsztam le, hogy észre se vettem. Persze ki a vízből, lecsekkolás, új kör. Engem ez eléggé bosszantott, hogy kvázi körbe körbe úszok, mint egy hülye és nincs benne kihívás sem. Voltak persze kajakosok, meg csónakosok a sávban, de itt még csak meg sem fordult a fejemben, hogy megálljak. Szinte röhej volt. A harmadik körömnél már picit féltem, hogy talán nem férek bele az időbe és nem kezdhetem majd meg az utolsó körömet, de szerencsére erről szó sem volt. És bevallom azért, mert volt hogy sétáltam, igen. Ezzel nyertem magamnak némi időt, de nem sokat azért. :) Ugyan ennél a körnél csatlakozott hozzám egy srác is, akinek az volt az utolsó köre. Szimpatikus kis vidám emberke volt, akivel végig úsztam a kört és közben beszélgettünk.  Főleg a sportról, illetve a Balaton-átúszásról szóló élményeimet osztottam meg vele és igyekeztem kedvet csinálni hozzá a számára.  Aztán ő ment ünnepelni a sikert én meg nekiveselkedtem az utolsó körnek. Ekkora már egy picit el voltam fáradva, de inkább csak éhes voltam. Szerencsére leúsztam, kiszálltam a vízből, lecsipogtak, szintidőt néztek, ami nem is volt rossz és mentem a célcsomagért. Ebben az esetben sem kaptam hideg vizet, ami megint kikészített kb. De, amit kaptunk, legalább finom volt. Persze még két szelet nasi, meg alma és egy doboz sörutánzat (0%) is került a pakkba. A standon rengetegen voltak, így amint én is helyre jöttem már indultunk is. Egészen pontosan Székesfehérváron álltunk meg enni egyet. :) 

Összességében számomra nagy csalódásvolt ez a rendezvény. Főleg ennyi pénzért. Nem volt benne egy fikarcnyi kihívás sem és egyenesen lehangolt, hogy lehetett sétálni és max, ha lebuktam is picit, de leért a lábam a "legmélyebb" résznél is. Jó lenne, ha máshogy alakítanák ki a pályát, vagy ne számítsák bele azt a távot,ahol sétálni lehet még! Egyébként a szervezés jó volt, a kérdésemre kaptam választ, lelkesítettek, volt zene és a mikrofonos ürge is folyamatosan dumált, csinálta a jó hangulatot. 

                                Shop Designer swimwear, coverups, and accessories. www.kinilush.com  Follow us on IG @KINILUSH   https://kinilush.com/

Ti voltatok esetleg hasonló eseményen? Vagy tervezitek jövőre? :) 

2016. július 27., szerda

Kávézacc a hajra?



Sziasztok! 

A mai bejegyzés a kávézacc hasznosításáról fog szólni és olyan módszert osztok meg veletek, amit már én is kipróbáltam. 

A kávézacc javarészt minden háztartásban fellelhető és általában a kávé elkészülte után a kukában is landol.  Igen jól hasznosítható, főleg a konyhában vagy a fürdőben súrolószerként alkalmazva. Viszont mivel a blogon háztartási praktikákat nem célom megosztani, így más vizekre eveznék...

A hajamról röviden annyit kell tudni, hogy eredetileg vállig érő, időközben azonban nagyon sokat nőtt. Hullámos és a göndör, világos és sötét barna egyaránt.  Amúgy pedig normál állapotú. 

Kávézaccal hajat mosni nem egy leányálom és én ezt nem is tagadom. Több időbe telik rendet tenni magam után a fürdőben mint az egész procedúra. De, megéri! 
Lényegében a színező hatásán kívül mást nem vártam tőle.  Nekem ez is volt a fontos, hiszen nyáron nagyon hamar kifakul a hajam és azt nem szeretem.  
Elkészíteni úgy szoktam, hogy egy tálba beleöntöm a kihűlt zaccot, majd három terméket adok még hozzá. A Balea samponok nagyon olcsóak és ha találunk a hajunkra megfelelő színű ápoló darabot, akkor nagyon mellé se tudunk lőni. Egy hajpakolást, ami nálam egy Kallos darab. Teafaolaj. 
Alapos összekeverés után felkenem a hajam hosszára. Néha-néha dörzsölgetem, felhabosítom majd hagyom. Azért szoktam beletenni pakolásokat, mert a kávézacc egyébként érdesítené és keményítené a hajamat, ami nekem nem tetszett. És egyébként is... ha már annyit csücsül a fejemen valami, akkor teszek rá pakolást is, mert annyi időm nincs hogy mindennek kivárjam a hatóidejét. Általában 20 percet szoktam ülni, ez idő alatt pedig tisztálkodom és a lehulló zaccdarabokkal radírozom a testem. Egyébként eléggé jó érzés. Minden egyes nyomogatással meg dörzsöléssel barna víz jön ki  a hajamból és ezt egészen addig ismétlem, amíg "elfogy" (kidörzsölöm) a hajamból a sampon/balzsam és a víz. Ezt követően bő vízzel leöblítem. 

Amit fontos megjegyeznem, hogy én mindig egyszeri hajmosás után már vizes hajra szoktam felvinni a zaccot, de kinyomkodott hajhosszra. Illetve kimosás után a textileket nem fogja be, szóval nem kell megijedni. 

Mennyire hatásos? 
  • A hajam brutálisan gyorsan nő.
  • Sötétebb lett, de ez sok ilyen procedúra eredménye.
  • Kevésbé töredezik.
  • Nem szöszölődik.
  • Sima a tapintása.
  • Érezhetően kávészagú. (Mondjuk ez nem meglepő, de hátha valaki nem szereti. Erre használom a teafaolajat.)  


2016. július 11., hétfő

Utólag a Balaton-átúszásról.

Sziasztok! 

A szívemhez mindig is közel állt az úszás. Mivel a Balaton mellett élek, így ez nem is lehet kérdéses-gondolhatod. Ámbár ez közel sem igaz, mivel az itteni állandó lakosok nem igen használják ki, én sem. Szóval ahogyan azt az elején leszögeztem én nagyon szeretek úszni. Soha senki sem erőltette rám és a családban sincs olyan ember, aki kifejezetten szeretné ezt a sportot. Általános és középiskolában is volt úszásra lehetőségem, ahol javarészt elsajátítottam a helyes mozgás alapjait. Azért írom hogy javarészt, mert ezt később nem igen kamatoztattam. 


A Balaton-átúszás sztorim már három részes. Igen, tudom hogy nem nagy szám. Mások tíz évesen ússzák át először és meg tizennyolc voltam. Emlékszem, hogy abban az évben igyekeztem minél több dolgot kipróbálni a nyáron és úgy voltam vele, hogy miért ne? 

A szüleim támogattak a dologban, de kikötésnek megszabták, hogy az esemény előtt le kell járnom rendszeresen úszni. Nagyon bátor voltam, mert nem tettem. És tudom, hogy a sportemberek most nem jó szemmel néznek rám. Bevallom, hogy egyik úszásra sem készültem, se kicsit se nagyon. Csak az járt a fejemben, hogy meg akarom csinálni. Éppen emiatt nem is volt fontos, hogy hogyan vagy hogy mennyi idő alatt. 

Az első alkalomkor a barátom vitt át Révfülöpre, ahonnan indul az úszás. Sikeresen átmentem az ellenőrzésen és nem volt más dolgom csak úszni. Elég hamar rájöttem, hogy a kitelepült vitorlások mellett lesz célszerű úsznom, hiszen ott úsztak a lassabb emberek. Nem érdekelt semmi, csak az hogy megcsináljam és bebizonyítsam magamnak, hogy képes vagyok rá annak ellenére, hogy nem igen hittek bennem.  Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem kentem le magam elég naptejjel és elképesztően leégtem. Főleg ugye a bal oldalam és ott is a fülem. (Nem volt nálam semmi úszósapka vagy ilyesmi.) Végül is megúsztam! Ami számomra elég nagy szó volt. Felkészülés nélkül, és egyszer sem álltam meg. Ezt már korábban elterveztem, hogy ha bírom, akkor nehezítek a saját dolgomon és megvonom a pihenést is. 



A második úszásomnál a becsekkolás sajnos nem volt eseménytelen. Nagyon alacsony volt a vérnyomásom. Mindig az, de ezen nem lepődtem meg. Mondtam, hogy direkt nem reggeliztem és igyekeztem kitalálni még pár dolgot. Végül rábeszéltem az orvost, hogy mehessek. Eléggé jó fej volt, mert úgy engedett el, hogy biztosan nem úszom végig. Ennél az úszásnál a barátom már nem csak kísérő, hanem bajtárs is volt. Sikerült rábeszélnem egy úszásra. Bár ő sem készült rá, valahogy nehezebben ment neki a dolog és sűrűn megállt. Viszont én már csak a makacsságom miatt is, de akkor is tervben volt, hogy nincs pihenés. Szóval ott érzékeny búcsút vettünk egymástól és előrementem. A séma ugyan az volt, mint az előző úszásnál. Kivéve egy apró pici dolgot. A nehezítéseim mellé bevállaltam, hogy háton úszok végig. Így amúgy is gyorsabban tudok úszni és talán nem is ég le a fülem annyira nagyon. Szerencsére betartottam mindent és erre tényleg nagyon büszke voltam. Mind a ketten megúsztuk persze. :) Több naptejjel és kedvezőbb időjárással  nem égtem le annyira.



Az idei úszásnál ismét egyedül mentem. Annyi változás volt, hogy nem úszódresszben, hanem bikiniben úsztam. Ki akartam próbálni így is. Rosszabb nem volt de jobb sem. Az orvosi incidenst szerettem volna megelőzni, Szóval egy nagyon picit reggeliztem és vettem egy üveg nutellát is (bár nem volt rá szükség). Szóval azt mondta a kedves doktornő, hogy tökéletes minden és mehetek. Sikerült alaposan leégnem. Jobban mint a legelső úszásnál sajnos. Komoly problémáim adódtak belőle, de most már szépen javul a bőröm állapota. 




Összességében elmondhatom, hogy kitartó voltam és büszke vagyok magamra! Egyszer sem álltam még meg, háton is megúsztam és sosem készültem rá. A köridőim szépen javulnak, de számomra ez még mindig mellékes. 


Ami viszont nem tetszik vagy amin esetleg lehetne javítani. 



  • Szerintem szuper lenne, ha valami úton módon meg lehetne oldani a zenét. Annyira jó érzés volt elhaladni olyan vitorlások előtt, ahol szólt a zene.  Egyből felpörögtem és jobb kedvem is lett. (Tudom, hogy ezt egyénileg is meg lehet oldani), de így hangulatosabb lenne. 


  • Amit még mindig nehezen viselek és többen is így vagyunk vele: a nevezési díj. Eléggé borsos ára van az úszásnak és ezért nem tudok kapni egy jéghideg vizet a túlparton. Pedig annyira jól esne! 
  • Kaptunk csokikat meg joghurtitalt, péksütit, citromos sört (ami megint nem látott hideget),pólót meg még a startnál egy kendőt. Viszont egy hideg víz csodákra lenne ám képes. A sátrak elhelyezése nekem már egyértelmű, de egy tucat ember igazítottam útba. Illetve a pólókat osztó sátrakat tanácsos lenne megfordítani, hogy ne torlódjon fel sor. Engem konkrétan bekapott az idős és kedvesnek nem mondható hölgy, hogy miért áll mindenki sorba. Azért mert úgy van elrendezve a sátor. 
  • Megtudom érteni és eltudom fogadni azt, hogy nem tudnak ennyi embernek árnyékot biztosítani. Viszont akkor tegyenek be két lépcsőt a vízbe, hogy az úszók a célba érés után visszatudjanak menni és ne köveken keljen mászkálni ahhoz,hogy lehűthessék magukat. Vagy kevesebb stresszel járna, ha a kordonok között szabadon lehetne mászkálni és nem förmednének rád, hogy nem mehetsz vissza. 


Egyébként lehet, hogy csak én vagyok rosszkor rossz helyen, vagy nekem vannak különleges igényeim. Ezt tényleg el tudom képzelni és ezért ne utáljon senki. Csak egy apró és talán jelentéktelen bejegyzés volt ez. 


Mindenesetre köszönöm a lehetőséget és igyekszem jövőre is ott lenni! :) 

2016. március 30., szerda

Vizsgalap. Maybelline Affini Matt.










Sziasztok!

Biztosan ismeritek azt az érzést, amikor kinéztek magatoknak egy nagyszerű terméket. Siettek az üzletbe, hogy mihamarabb a tiétek lehessen, majd valamiféle hiba csúszik a számításaitokba. 
Valamiféle hiba történt meg velem is, aminek következtében elképedve néztem a termék alatti számok sokaságát. Tapasztalatom szerint kétszer olyan drága volt a termék, mint az internetes webáruházban. Őszintén szólva nem számítottam volna több ezer forintos különbségre és igazából is csak a termék mivoltára voltam kíváncsi, de meg is vettem volna szívesen. 

Szóval ez az ötletem befuccsolt, jöhetett a B verzió. Persze elég csalódottan lépkedtem ki az üzletből, nagy terveim lettek volna vele. A jólbevállt alapozóért mentem éppen, ám persze hiába, mert elfogyott az árnyalatomban. Eléggé mérges voltam már, hiszen sem a kinézett sem a biztos darab nem lehetett az enyém. A barátom és hős lovagom egyben pedig már igencsak kifelé kacsingatott az üzletből. Megértem. 

Tehát új feladatként, teljesen ismeretlen és előretanulmányozott termékek közül kellett válogatnom és választanom egyet, ami remélhetőleg hű társam lesz. A keretet megszabva nézegettem a polcokat és a legbiztosabb megoldásnak az alábbi bejegyzésem alanyát választottam. Sajnos. 

Külcsín: Hát nem mondom, hogy nagy szám. Főleg ennyi pénzért. 30 ml. Tömény műanyag, de emiatt legalább nem annyira nehéz. A kupakja jól záródik, viszont a termék könnyedén kijuthat a peremekre. A fekete csomagolásnak köszönhetően pedig nagyon hamar koszolódik. Ellenben plusz pont, hogy védőfólia is volt rajta, így csak az enyém lehet a termék. :) 
Árnyalat: Emiatt választottam főleg, hiszen kedvező volt a világosabb bőrű lányoknak is. A 02-es, Light Porcelan árnyalat jött velem. Kissé sárgás, de kölcsönöz némi "emberi színt", ami miatt szerintem még vállalható. 17-es fényvédő. 
Tudás/tehetség/tapasztalat: Nyilván a bőrhibák eltüntetése és a mattitás a fő szerepe, amit persze mindenki elvár egy alapozótól. És amik javarészt működnek is. :) 
Eldolgozását mindeképpen kézzel ajánlom, hiszen így picivel egységesebben tudjuk eldolgozni és több időnk is van rá. Hogy miért írom ezt? Ennek a bejegyzésnek akár az idő alapozója címet is választhattam volna, vagy talán fogom is. Annyira gyorsan kell vele dolgozni, hogy az már kihívás. 

Felkenem az arcomra a terméket, persze annyira folyik, hogy ezt is gyorsan kell végeznem. Elkezdem beleépíteni az arcbőrömbe, figyelve minden apró területre. És amíg ezt a mondatot elolvastad kedves olvasóm, az alapozó megszáradt. És nem mozdul többet. Ez a korántsem jótékony tulajdonsága pedig az alkohol miatt van. Eddig nem említettem, de illata az kifejezetten nincs. Alkohol szaga viszont annál inkább. Száradását követően jön a rémálom, a "megbántam, hogy magamra kentem" nézés a tükörbe.
Az alkohol szárítja a bőrt, és az eleve száraz bőrt pedig még alaposabban. A krém pedig kiemeli ezeket a területeket. Komolyan mondom, pokol! 

A bőrhibáim területén a legjelentősebb, amiket ezután szemöldökcsipesszel támadok meg, hogy leszedjem a bőrdarabokat. Persze ilyenkor már korrektort sem tudok használni, mert az is látszik ezen az alapozón. Egyszerűen kiszárítja. Nagyon matt, púderes hatást érek el, semmi csillogás vagy természetes kontúr. Nem maszkosít, hiszen a száraz részeket kiemeli, a bőrhibákkal együtt! A fedése pocsék, építve, anélkül, alappal vagy anélkül, korrektorral vagy anélkül. Egyszerűen nem lehet dolgozni vele rendesen. Pedig annyira szép színem lenne tőle. 

Már írtam, hogy mennyire folyik. Az arcomon elrendezve pontokban szoktam felvinni bármit is, ám ő pillanatok alatt folyásnak indul. Ami azt eredményezi, hogy vékony réteg képződik a folyásirányban, ami hamar meg is szárad. Arra gondolnánk, hogy kéz melegre majd eloszlatható lesz,ám a feltételezés téves, és felgöngyölgetve fogjuk mozgatni az arcunkon. És már elfogyott a tubus fele, két hét alatt. 

Összegezve: hatalmas csalódás!

Külcsín: 10/1
Fedés:10/0,5
Tartósság:10/1
Mattitás: 10/7
Állag:10/0,5
Szín:10/10- széles választék
Ár/érték: 10/0