Kávézacc a hajra?

Sziasztok! 

A mai bejegyzés a kávézacc hasznosításáról fog szólni és olyan módszert osztok meg veletek, amit már én is kipróbáltam. 

A kávézacc javarészt minden háztartásban fellelhető és általában a kávé elkészülte után a kukában is landol.  Igen jól hasznosítható, főleg a konyhában vagy a fürdőben súrolószerként alkalmazva. Viszont mivel a blogon háztartási praktikákat nem célom megosztani, így más vizekre eveznék...

A hajamról röviden annyit kell tudni, hogy eredetileg vállig érő, időközben azonban nagyon sokat nőtt. Hullámos és a göndör, világos és sötét barna egyaránt.  Amúgy pedig normál állapotú. 

Kávézaccal hajat mosni nem egy leányálom és én ezt nem is tagadom. Több időbe telik rendet tenni magam után a fürdőben mint az egész procedúra. De, megéri! 

Lényegében a színező hatásán kívül mást nem vártam tőle.  Nekem ez is volt a fontos, hiszen nyáron nagyon hamar kifakul a hajam és azt nem szeretem.  

Elkészíteni úgy szoktam, hogy egy tálba beleöntöm a kihűlt zaccot, majd három terméket adok még hozzá. A Balea samponok nagyon olcsóak és ha találunk a hajunkra megfelelő színű ápoló darabot, akkor nagyon mellé se tudunk lőni. Egy hajpakolást, ami nálam egy Kallos darab. Teafaolaj. 

Alapos összekeverés után felkenem a hajam hosszára. Néha-néha dörzsölgetem, felhabosítom majd hagyom. Azért szoktam beletenni pakolásokat, mert a kávézacc egyébként érdesítené és keményítené a hajamat, ami nekem nem tetszett. És egyébként is... ha már annyit csücsül a fejemen valami, akkor teszek rá pakolást is, mert annyi időm nincs hogy mindennek kivárjam a hatóidejét. Általában 20 percet szoktam ülni, ez idő alatt pedig tisztálkodom és a lehulló zaccdarabokkal radírozom a testem. Egyébként eléggé jó érzés. Minden egyes nyomogatással meg dörzsöléssel barna víz jön ki  a hajamból és ezt egészen addig ismétlem, amíg "elfogy" (kidörzsölöm) a hajamból a sampon/balzsam és a víz. Ezt követően bő vízzel leöblítem. 

Amit fontos megjegyeznem, hogy én mindig egyszeri hajmosás után már vizes hajra szoktam felvinni a zaccot, de kinyomkodott hajhosszra. Illetve kimosás után a textileket nem fogja be, szóval nem kell megijedni. 

Mennyire hatásos? 

• A hajam brutálisan gyorsan nő.
• Sötétebb lett, de ez sok ilyen procedúra eredménye.
• Kevésbé töredezik.
• Nem szöszölődik.
• Sima a tapintása.
• Érezhetően kávészagú. (Mondjuk ez nem meglepő, de hátha valaki nem szereti. Erre használom a teafaolajat.)  

Utólag a Balaton-átúszásról.

Sziasztok! 

A szívemhez mindig is közel állt az úszás. Mivel a Balaton mellett élek, így ez nem is lehet kérdéses-gondolhatod. Ámbár ez közel sem igaz, mivel az itteni állandó lakosok nem igen használják ki, én sem. Szóval ahogyan azt az elején leszögeztem én nagyon szeretek úszni. Soha senki sem erőltette rám és a családban sincs olyan ember, aki kifejezetten szeretné ezt a sportot. Általános és középiskolában is volt úszásra lehetőségem, ahol javarészt elsajátítottam a helyes mozgás alapjait. Azért írom hogy javarészt, mert ezt később nem igen kamatoztattam. 

A Balaton-átúszás sztorim már három részes. Igen, tudom hogy nem nagy szám. Mások tíz évesen ússzák át először és meg tizennyolc voltam. Emlékszem, hogy abban az évben igyekeztem minél több dolgot kipróbálni a nyáron és úgy voltam vele, hogy miért ne? 
A szüleim támogattak a dologban, de kikötésnek megszabták, hogy az esemény előtt le kell járnom rendszeresen úszni. Nagyon bátor voltam, mert nem tettem. És tudom, hogy a sportemberek most nem jó szemmel néznek rám. Bevallom, hogy egyik úszásra sem készültem, se kicsit se nagyon. Csak az járt a fejemben, hogy meg akarom csinálni. Éppen emiatt nem is volt fontos, hogy hogyan vagy hogy mennyi idő alatt. 

Az első alkalomkor a barátom vitt át Révfülöpre, ahonnan indul az úszás. Sikeresen átmentem az ellenőrzésen és nem volt más dolgom csak úszni. Elég hamar rájöttem, hogy a kitelepült vitorlások mellett lesz célszerű úsznom, hiszen ott úsztak a lassabb emberek. Nem érdekelt semmi, csak az hogy megcsináljam és bebizonyítsam magamnak, hogy képes vagyok rá annak ellenére, hogy nem igen hittek bennem.  Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem kentem le magam elég naptejjel és elképesztően leégtem. Főleg ugye a bal oldalam és ott is a fülem. (Nem volt nálam semmi úszósapka vagy ilyesmi.) Végül is megúsztam! Ami számomra elég nagy szó volt. Felkészülés nélkül, és egyszer sem álltam meg. Ezt már korábban elterveztem, hogy ha bírom, akkor nehezítek a saját dolgomon és megvonom a pihenést is. 

A második úszásomnál a becsekkolás sajnos nem volt eseménytelen. Nagyon alacsony volt a vérnyomásom. Mindig az, de ezen nem lepődtem meg. Mondtam, hogy direkt nem reggeliztem és igyekeztem kitalálni még pár dolgot. Végül rábeszéltem az orvost, hogy mehessek. Eléggé jó fej volt, mert úgy engedett el, hogy biztosan nem úszom végig. Ennél az úszásnál a barátom már nem csak kísérő, hanem bajtárs is volt. Sikerült rábeszélnem egy úszásra. Bár ő sem készült rá, valahogy nehezebben ment neki a dolog és sűrűn megállt. Viszont én már csak a makacsságom miatt is, de akkor is tervben volt, hogy nincs pihenés. Szóval ott érzékeny búcsút vettünk egymástól és előrementem. A séma ugyan az volt, mint az előző úszásnál. Kivéve egy apró pici dolgot. A nehezítéseim mellé bevállaltam, hogy háton úszok végig. Így amúgy is gyorsabban tudok úszni és talán nem is ég le a fülem annyira nagyon. Szerencsére betartottam mindent és erre tényleg nagyon büszke voltam. Mind a ketten megúsztuk persze. :) Több naptejjel és kedvezőbb időjárással  nem égtem le annyira.

Az idei úszásnál ismét egyedül mentem. Annyi változás volt, hogy nem úszódresszben, hanem bikiniben úsztam. Ki akartam próbálni így is. Rosszabb nem volt de jobb sem. Az orvosi incidenst szerettem volna megelőzni, Szóval egy nagyon picit reggeliztem és vettem egy üveg nutellát is (bár nem volt rá szükség). Szóval azt mondta a kedves doktornő, hogy tökéletes minden és mehetek. Sikerült alaposan leégnem. Jobban mint a legelső úszásnál sajnos. Komoly problémáim adódtak belőle, de most már szépen javul a bőröm állapota. 

Összességében elmondhatom, hogy kitartó voltam és büszke vagyok magamra! Egyszer sem álltam még meg, háton is megúsztam és sosem készültem rá. A köridőim szépen javulnak, de számomra ez még mindig mellékes. 

Ami viszont nem tetszik vagy amin esetleg lehetne javítani. 

• Szerintem szuper lenne, ha valami úton módon meg lehetne oldani a zenét. Annyira jó érzés volt elhaladni olyan vitorlások előtt, ahol szólt a zene.  Egyből felpörögtem és jobb kedvem is lett. (Tudom, hogy ezt egyénileg is meg lehet oldani), de így hangulatosabb lenne. 

• Amit még mindig nehezen viselek és többen is így vagyunk vele: a nevezési díj. Eléggé borsos ára van az úszásnak és ezért nem tudok kapni egy jéghideg vizet a túlparton. Pedig annyira jól esne! 
• Kaptunk csokikat meg joghurtitalt, péksütit, citromos sört (ami megint nem látott hideget),pólót meg még a startnál egy kendőt. Viszont egy hideg víz csodákra lenne ám képes. A sátrak elhelyezése nekem már egyértelmű, de egy tucat ember igazítottam útba. Illetve a pólókat osztó sátrakat tanácsos lenne megfordítani, hogy ne torlódjon fel sor. Engem konkrétan bekapott az idős és kedvesnek nem mondható hölgy, hogy miért áll mindenki sorba. Azért mert úgy van elrendezve a sátor. 
• Megtudom érteni és eltudom fogadni azt, hogy nem tudnak ennyi embernek árnyékot biztosítani. Viszont akkor tegyenek be két lépcsőt a vízbe, hogy az úszók a célba érés után visszatudjanak menni és ne köveken keljen mászkálni ahhoz,hogy lehűthessék magukat. Vagy kevesebb stresszel járna, ha a kordonok között szabadon lehetne mászkálni és nem förmednének rád, hogy nem mehetsz vissza. 

Egyébként lehet, hogy csak én vagyok rosszkor rossz helyen, vagy nekem vannak különleges igényeim. Ezt tényleg el tudom képzelni és ezért ne utáljon senki. Csak egy apró és talán jelentéktelen bejegyzés volt ez. 

Mindenesetre köszönöm a lehetőséget és igyekszem jövőre is ott lenni! :)