Sziasztok!
Ebben a hónapban két úszó-eseményen is volt szerencsém megjelenni és arra gondoltam, hogy az egy évvel ezelőtti összegző bejegyzésem mellé idén is írok egy kis szösszenetet.
Nem titok, hogy a Balaton-átúszás évek óta szenvedélyem és bármi áron,de idén is részese akartam lenni. Sosem könnyű megrendezni egy szabadtéri eseményt, pláne ha több ezer ember biztonságáért felelsz. Ezért (a korábbi évekhez hasonlóan) idén is tűkön ülve vártuk, hogy miként rendelkeznek az illetékesek. Sajnos halasztás lett belőle. Persze a sajnos az egy relatív fogalom, de balatoni emberként elmondhatom, hogy az eredetileg kitűzött napon csodálatos, szélcsendes idő volt. Sokan (Köztük velem együtt) nem is értettük, hogy miért rendelkeztek így.
Az úszás napján meglehetősen hűvös volt az idő és el is volt borulva. Már messziről figyeltem a vizet Révfülöpre érve, hogy biztosan lesz-e úszás, nem mondták-e vissza közben, míg úton voltunk. Odaérve a szokásos ember-és autótömeg, kik még póló nélkül és kik már pólóban sétáltak és itták a megérdemelt sörüket. Mivel motorral mentünk, így nem volt gondunk a parkolással és a regisztrációs sátrakhoz talán legközelebb tettük le a paripát. Gyorsan betuningoltam a nutellát, amit útközben vettünk és igyekeztem jó képet vágni a vérnyomásmérőnél, hiszen ha nem felelsz meg az alkalmassági vizsgálaton, nem úszhatsz. Szerencsére tökéletes eredményt kaptam, így a nevezés után el is kezdtem bikinire vetkőzni. Sokat vacilláltam a bikini és az úszódressz között, de végül a bikini győzött, hiszen a célfotókon szívesebben pózol az ember csinosan és számomra ez volt kényelmes. Konkrétan a naptej bekenése közben figyeltem fel a mellettem tolongó embertömegre, akik hosszú-hosszú HOSSZÚ!! sorban állva várták a rajtolásukat. Ennek oka az volt, hogy a rajtolási időintervallumot az időjárási viszontagságok miatt lekorlátozták. Oké, most gonosz leszek, kövezzetek meg meg minden, de... Nekem eszem ágában sem volt végigvárni az a hosszú sort, így csak beálltam szinte legelőre és két perc elteltével már a vízben is voltam.
Ami borzalmasan hideg volt, de hát én vállaltam be! :) A rendszeres futásokat leszámítva idén sem készültem az eseményre, így nem is hajtottam magam, kényelmesben úsztam mikor hogy. A borús idő miatt talán, de a hangulat a korábbi évekhez képest silányka volt. Sehol egy mosoly, egy boldog nevetés vagy trécselő csajok. A kint lévő vitorlásokon idén is volt, hogy embert nem láttam, de volt, hogy szinte könyörögtek a társaságodért. Megértettem őket. Egy-két vitorláson szólt a zene, hangosan nevettek és volt olyan csapat is, aki a facebook-ra készített rólad fotót úszás közben. Mennyire jó már?? :) Az 1 km-es bolyát elhagyva a hullámok szinte szó szerint összecsaptak a fejem felett és ezzel az élvezeti faktorom alaposan zuhanni kezdett. Az úszás közben sok embertől hallottam, hogy miért rendezték meg, ha ennyire hullámzik a víz. Való igaz, a kérdés jogos volt. Nekem ez volt a 4. úszásom, nem mondom magam feltétlenül gyakorlott profinak, de az biztos, hogy máskor ilyen körülmények között nem rendezték volna meg a versenyt. A szomorú azt volt, hogy a hullámok ereje és mérete a végletekig kitartottak, így a bosszankodás mellett a túlélésre és a végére összpontosítottak sokan. Valóban élvezhetetlen volt így, hogy kényelmesen saját magadért úsztál. Persze a versenyúszók nem zavartatták magukat és idén is gond nélkül úsztak keresztbe-kasul és vágták beléd a kezüket, lábukat. Többször is figyelmeztette őket a rendőrhelikopter a pályáról való kitérésre. Ez persze előfordul és némi tolerancia is szükséges hozzá, amit ahogyan én megadok másnak, úgy a mástól is elvárom. Egyetlen egyszer esett meg az, hogy véletlenül hozzáért a kezem egy nő lábához, aki éppen egy fiatal gyereket bátorított és igyekezett visszahozni a nyilvános hiszti kezdetétől. Nem tudtam őket kikerülni, mert egy hajó és pár úszó közé beszorultam, de addig is folyamatosan szekált a nő, hogy miért nem kerülöm ki őket. Amikor pedig megtettem és már pár métert haladtam tőlük az ominózus gyerek hangos hisztibe tört ki. Ez konkrétan azon alapult, hogy felhergelte magát a lassúságán és azon, hogy mindenki lehagyta őket. Ilyenkor díjaznám azt, ha tiszta lenne a kép mindenki számára, hogy ez nem egy verseny, itt saját magad miatt úszol!
Kiértem a vízből, hatalmas nagy öröm volt ismét teljesíteni a távot úgy, hogy megint nem álltam meg sehol egy percre sem. Az időm nem számított, de egyébként jobb lett a tavalyinál és vártam a célcsomagot meg az újabb pizsipóló-jelöltet. Tavaly az egyik fő problémám az volt, hogy nem kaptunk hideg vizet ami persze most nagyon jól esett volna. Hideg, tiszta víz... Helyette kaptunk egy három kortynyi hideg joghurtos italt, palackos meleg vizet, almát, néhány szelet édességet na meg a pólót. A zacskóban lévő kuponok beváltásával lehetett megkapni a termékeket, de a pólót leszámítva biztos voltam abban, hogy egy száraz péksütiért nem fogok tíz percet állni a negyven fokban. Az aranyos félfülű papírzacskómban volt még egy halom papír is, a fővédnök jóvoltából egy csomó minden. Amiket persze én is csak itthon néztem meg, ez talán hiba volt. A kuponok jelentős részét értelemszerűen csak a helyszínen lehetett beváltani. Itt egy esetben fájt picit a szívem, a 20%-os velencei tóúszás kedvezményért. Ennek persze tökre megörültem itthon, hiszen az volt a következő esemény, amire menni szerettem volna és mennyire jó fejek már, hogy adnak rá kedvezményt. Persze csak ha még akkor, bogláron frissen neveztem volna egy előre láthatólag még kaotikus versenyre, hiszen az embernek bármikor bármi közbejöhet. A lényeg az, hogy erről lecsúsztam akkor.
Összességében örültem, hogy sikerült teljesítenem a távot, igyekeztem jól is érezni magamat. Idén meglepett, hogy ennyire hullámzó vízben engedték megrendezni az eseményt, remélem jövőre jobban fognak dönteni.
Ahogyan korábban utaltam rá, a 8. K&H mozdulj! velencei tóúszás és túratriatlon még májusban keltette fel az érdeklődésemet. Konkrétan azért, mert a vállalható leghosszabb úszótáv az a 6km, ez pedig több, mint a Balaton-átúszás távja. A Velencei-tó számomra ismeretlen terep volt, persze magáról a tóról földrajzos szemmel sok dolgot tudok, de korábban még nem volt szerencsém benne úszni. Ismét motorral mentünk, de itt annyi hiba csúszott a számításba, hogy a drága sofőröm nem tudta, hogy pontosan hova megyünk, így kötöttünk ki Velencén. A lényeg az, hogy az utat folyamatosan figyelve egyáltalán nem találtam triatlonra utaló jelet. A nyári meleghez képesti nagy tömeg, sok autó, de se egy plakát, se egy pólós, se egy versenybringa. Végül is nagy nehezen odataláltunk, letettük a paripát és én mentem a regisztrációhoz a kísérőm pedig a strandra vett belépőt magának. A regisztrációnál meglepődve hallottam, hogy bár a kitöltött nevezési lapon diákkén/tanulóként szerepeltem, a nevezési díjam 7600 Ft volt. A honlapon lévő táblázatot jelenleg is szemügybe nézve folyamatosan töltögették dátumonként a változásokat. Azonban az utolsó rubrikában az engem érintő hely üres maradt, a felnőtt ki volt töltve 7600Ft-ra. Így arra következtettem, hogy akik kedvezménnyel vesznek részt a versenyen, azoknak az ár nem változott. Én mégis teljes áron fizettem és nem kell félreérteni, nem anyagiaskodok, csak nem értem hogy most én voltam-e figyelmetlen vagy direkt nem szóltak. A rajtcsomagom tele volt prospektussal és a pólóval, amit még meg sem érdemeltem... fura volt...
Ezt követően ledobtuk magunkat egy helyre és rajt készre hoztam magamat. Naptej meg a szokásos. Hozzá kell tennem, hogy ez a verseny jóval kezdőbb volt a Balaton-átúszáshoz képest, de a hangulata jóval szimpatikusabb is volt! Viszonylag későn, 11 óra után rajtoltam, ami pusztán egy dolog miatt volt probléma. Itt sem terveztem megszakadni az úszás miatt, főleg a 40 fok meleg meg az amúgy is melegebb víz miatt nem is esett volna jól. Azonban sietnem kellett, mert 14:00-ig meg kellett kezdenem az utolsó körömet. Ezen az úszáson 1500m-es köröket tehettünk, így jöttek ki a választott távok (3- illetve 6000m is). A vízbe érve elkezdtem úszni, de rövid idő alatt beláttam, hogy senki sem úszik rajtam kívül, hiszen combig ért a víz. Na itt már sejtettem, hogy gondok lesznek. A sárga bójákat kellett követnem. Körbenéztem és láttam is, egyből arra gondoltam, hogy az 1500 m csak onnan kezdődik, hiszen nem ér kb a negyedét lesétálni. Hát tévedtem. Az első kört úgy úsztam le, hogy észre se vettem. Persze ki a vízből, lecsekkolás, új kör. Engem ez eléggé bosszantott, hogy kvázi körbe körbe úszok, mint egy hülye és nincs benne kihívás sem. Voltak persze kajakosok, meg csónakosok a sávban, de itt még csak meg sem fordult a fejemben, hogy megálljak. Szinte röhej volt. A harmadik körömnél már picit féltem, hogy talán nem férek bele az időbe és nem kezdhetem majd meg az utolsó körömet, de szerencsére erről szó sem volt. És bevallom azért, mert volt hogy sétáltam, igen. Ezzel nyertem magamnak némi időt, de nem sokat azért. :) Ugyan ennél a körnél csatlakozott hozzám egy srác is, akinek az volt az utolsó köre. Szimpatikus kis vidám emberke volt, akivel végig úsztam a kört és közben beszélgettünk. Főleg a sportról, illetve a Balaton-átúszásról szóló élményeimet osztottam meg vele és igyekeztem kedvet csinálni hozzá a számára. Aztán ő ment ünnepelni a sikert én meg nekiveselkedtem az utolsó körnek. Ekkora már egy picit el voltam fáradva, de inkább csak éhes voltam. Szerencsére leúsztam, kiszálltam a vízből, lecsipogtak, szintidőt néztek, ami nem is volt rossz és mentem a célcsomagért. Ebben az esetben sem kaptam hideg vizet, ami megint kikészített kb. De, amit kaptunk, legalább finom volt. Persze még két szelet nasi, meg alma és egy doboz sörutánzat (0%) is került a pakkba. A standon rengetegen voltak, így amint én is helyre jöttem már indultunk is. Egészen pontosan Székesfehérváron álltunk meg enni egyet. :)
Összességében számomra nagy csalódásvolt ez a rendezvény. Főleg ennyi pénzért. Nem volt benne egy fikarcnyi kihívás sem és egyenesen lehangolt, hogy lehetett sétálni és max, ha lebuktam is picit, de leért a lábam a "legmélyebb" résznél is. Jó lenne, ha máshogy alakítanák ki a pályát, vagy ne számítsák bele azt a távot,ahol sétálni lehet még! Egyébként a szervezés jó volt, a kérdésemre kaptam választ, lelkesítettek, volt zene és a mikrofonos ürge is folyamatosan dumált, csinálta a jó hangulatot.
Ti voltatok esetleg hasonló eseményen? Vagy tervezitek jövőre? :)
