Korábban el sem tudtam képzelni, hogy ennyi macerával fog járni egy egyetemi felvételi. Napok óta ezzel kapcsolatban agyalok. :) Ám a sok agyalás közepette azért szórakozok is kicsit, így ismét hoztam Nektek egy érdekes könyvet, amit korábban olvastam.
Az egyik legerősebb ok talán maga a kérdés, ami megfogalmazódott bennem és ami egyben a könyv címe is. Borzasztóan nehéz elfogadnom azt, hogy a barátom, -akit igazán szeretek- nem jöhet velem az egyetemre. Sajnos nagyon messze leszünk egymástól és talán térkép is fog kelleni, hogy eltaláljak hozzá. Szóval ez elég mérvadó érv lett a számomra.
Bár a könyv 2014-ben került kiadásra, a történet kifejezetten kerüli a mai fiatalok által elképzeld világot. Rengeteg megmagyarázhatatlan dolog történik a sorok között leírva, de annyira mélységes érzelmeket rejt egy-egy fejezet, hogy nem is hiányzik a szleng vagy az informatika.
Az első pár fejezetben megismerhetjük a két szereplőnket: Lucy-t és Owent. Bár számomra kissé szokatlan volt és alaposan zavaró is, de a könyv elég sok helyen nyúl vissza a fiatalok múltjába, közvetlenül a jelenből. szóval megesett, hogy visszakellet olvasnom a szövegkörnyezetet, hogy összeálljanak a képkockák. Sajnos semmilyen megkülönböztetést nem adtak, hogy most melyik "világban " járunk.
Sőt! Ami ugyancsak zavaró, hogy az író egyes fejezetekben nem tudta kettévenni a két szereplőt. Annyira összeolvadtak, hogy az egyik mondat Lucy nevével kezdődött, az ezt követő pedig Owen reggelijével ért véget. Szóval gyakran összefüggéstelen volt a történet.
Ami szimpatikus volt számomra, hogy nyomon követhettem az események sokaságát. Mind a két fiatal a családjával vagy csonka családjával sokat utazott. Szerencsére minden egyes megálló le van írva, szóval ha nem is tudtam elképzelni egy-egy város kinézetét a leírás alapján, akkor megtudtam nézni az internet segítségével. Részletesen leírták a kalandokat és a fontosabb történéseket.
Számtalan kérdés fogalmazódott meg bennem olvasás közben és nem is értem, hogy miért nem írtam le ezeket.
Például:
Owen az édesapjával utazik folyamatosan, mivel az apukája karbantartó és állást keres különböző területeken. Owen rengeteget hiányzik az iskolából, mégis van elegendő kredite (középiskola), hogy ne bukhasson meg.!? Az utazások során Owen benyújtja jelentkezését az egyetemekre és ehhez se szülő se tanári segítség, aláírás vagy pecsét sem kell ráadásul még el se ballagott. !? Honnan van pénzük folyamatosan utazni, az elromlott gépjárművet megjavítani, repülővel repülni ha ahhoz tartja kedvük, albérletet fizetni és kielégíteni az alapvető szükségletekez úgy, hogy Owen diákként alkalmi munkákat vállal úgy, mint az apja.!?
... Szóval vannak benne megválaszolatlan kérdések, amik lehet , hogy csak nekem furcsák.
Ami viszont még különlegesebb....
A könyv formátuma jó, kiválóan olvasható betűtípussal dolgoztak. Ám ami számomra elfogadhatatlan, hogy telis tele van helyesírási hibával. Vannak mondatok egymás alatt, amelyek jelentésben és szóhasználatban sem tűnnek el, csak egy-egy pici szó nem úgy van vagy nem az a szó van benne, hanem egy másik. Illetve többször előfordul ugyan az a mondat kétszer. Sőt! Találtam benne olyat is, amit még nem láttam könyveknél... elkezdem olvasni a mondatot és egy másikkal fejeződik be. Nyomtatási hibával teletűzdelt az biztos.
A fejezetek átlagban 8-9 oldalasak. De, van bennük 4-5 mondatos is, amikor éppen valami romantikus vagy igazán érzéki dolog történik.
Számomra a befejezés volt némi csalódás, hiszen titkon mindenki tudta, hogy mi lesz a történet vége, de annyira rövid lett és csattanószerű, hogy meglepődtem. Egymást kergető két fiatal a nagyvilágban, akik újra egymásra találnak. És amikor az olvasó azt várná, hogy akkor örökre ott maradnak ahol éppen vannak, elgondolkoznak a jövőn és megbeszélik, hogy a találkozások miatt folyamatosan fognak utazgatni egymáshoz. Szóval marad lényegében az, ami eddig volt: távkapcsolat. Annyival bővült a dolog, hogy most már mindketten tudatták a másikkal, hogy szeretik egymást.
Szóval nem unalmas könyvről beszélhetünk, mert igazán izgalmas és fantáziadús volt, bár ez nagyban a helyeknek köszönhető, amelyeket megismerhettünk. Tanulság az nincs benne és lényegében az érzelem és romantika is minimális. Szóval szerelmi történetnek nem nevezném, mivel azért lehet sejteni a történet végét.
Tehát, ha egy utazós, picit romantikus olvasmányra vágysz, mely képes megmosolyogtatni, akkor csak ajánlani tudom!
