Sziasztok!
Végre valahára megérkeztek az E-bay.ről rendelt dolgaim, de kitapasztalás előtt nem szeretnék még írni róluk.
Viszont, támadt egy igazán remek ötletem és most azoknak szeretnék kedvezni, akik velem együtt imádják a karácsonyt.
Íme néhány inspirációs kép...
Szerintem baromi aranyos, ha nem a sütemény dekorációjára fordítunk több időt, hanem egyszerűen valami kis szép és helyes papírral dobjuk fel. Ezt különösen ajánlom a kevésbé ügyes embereknek. #Megmosolyogtató
Magamat ismerve nekem egy ilyen kis sütemény elkészítéséhez legalább négy óra kellene. Arról meg már nem is beszélve, hogy utána kitenném a vitrinbe. :) #Mikulás
És íme az örök kedvenc. Ez egy annyira egyszerű és klasszikus példánya a mézeskalácsoknak, hogy igen nehéz lenne elrontani. Szerintem így magában és feldíszítve is látványos. Már csak meg kéne enni valahogy...:) #Klasszikus
Ettől aztán hátast dobtam. Imádom ezt a két szín. Nagyon télies hatása van. Szinte fázok, ahogy ránézek. #Tél
Ez nem sütemény igaz, és szerintem nem is tipikusan téli, de amit ki akar fejezni, annak igenis sok köze van hozzá. Nem hiszem, hogy várnék vendéget ilyen kis figurákkal, de a gyermek megvigasztalására vagy csak hazavárására desszertként szerintem elég mókás. Ráadásúl nem bonyolúlt és még egészségesnek is mondható. #Egészséges
Nálam ő az egyik befutó. Annyira bájosan néz ki, hogy nem lehet neki ellenállni. :) #Rénszarvas
Na igen, természetesen egy fenyő sem maradhat ki a felhozatalból. Szerintem ez sem annyira bonyolult elkészíteni, de nagyon látványos és ránézésre is finom! #Fenyő
Pasztell. Ehhez már kell a maximális kézügyesség. Na meg egy jó sütő, ami nem égeti szénné a sütik szélét..:) #Pasztell
A végére hoztam pár, számomra egészen meghökkentő ötletet. Nem szívesen néném a vendégeimet, miközben ezzel a tujával birkóznak. :) #Fantázia
Szerintem ennek már sok köze nincs az ünnephez, de persze nem is kötelező akkor elkészíteni. Tutira szétesne az első harapásnál..
A kevesebb néha több #Giccs
Sziasztok!
Korábban el sem tudtam képzelni, hogy ennyi macerával fog járni egy egyetemi felvételi. Napok óta ezzel kapcsolatban agyalok. :) Ám a sok agyalás közepette azért szórakozok is kicsit, így ismét hoztam Nektek egy érdekes könyvet, amit korábban olvastam.
Amikor elkezdtem nézegetni a webshopban, hogy vajon mit érdemes elolvasnom valamiért felkeltette az érdeklődésemet ez a könyv. Majd alaposan végiggondolva, átnyálazva és átharaptdálva arra a döntésre jutottam, hogy több okból is megkel vásárolnom ezt a könyvet.
Az egyik legerősebb ok talán maga a kérdés, ami megfogalmazódott bennem és ami egyben a könyv címe is. Borzasztóan nehéz elfogadnom azt, hogy a barátom, -akit igazán szeretek- nem jöhet velem az egyetemre. Sajnos nagyon messze leszünk egymástól és talán térkép is fog kelleni, hogy eltaláljak hozzá. Szóval ez elég mérvadó érv lett a számomra.
Bár a könyv 2014-ben került kiadásra, a történet kifejezetten kerüli a mai fiatalok által elképzeld világot. Rengeteg megmagyarázhatatlan dolog történik a sorok között leírva, de annyira mélységes érzelmeket rejt egy-egy fejezet, hogy nem is hiányzik a szleng vagy az informatika.
Az első pár fejezetben megismerhetjük a két szereplőnket: Lucy-t és Owent. Bár számomra kissé szokatlan volt és alaposan zavaró is, de a könyv elég sok helyen nyúl vissza a fiatalok múltjába, közvetlenül a jelenből. szóval megesett, hogy visszakellet olvasnom a szövegkörnyezetet, hogy összeálljanak a képkockák. Sajnos semmilyen megkülönböztetést nem adtak, hogy most melyik "világban " járunk.
Sőt! Ami ugyancsak zavaró, hogy az író egyes fejezetekben nem tudta kettévenni a két szereplőt. Annyira összeolvadtak, hogy az egyik mondat Lucy nevével kezdődött, az ezt követő pedig Owen reggelijével ért véget. Szóval gyakran összefüggéstelen volt a történet.
Ami szimpatikus volt számomra, hogy nyomon követhettem az események sokaságát. Mind a két fiatal a családjával vagy csonka családjával sokat utazott. Szerencsére minden egyes megálló le van írva, szóval ha nem is tudtam elképzelni egy-egy város kinézetét a leírás alapján, akkor megtudtam nézni az internet segítségével. Részletesen leírták a kalandokat és a fontosabb történéseket.
Számtalan kérdés fogalmazódott meg bennem olvasás közben és nem is értem, hogy miért nem írtam le ezeket.
Például:
Owen az édesapjával utazik folyamatosan, mivel az apukája karbantartó és állást keres különböző területeken. Owen rengeteget hiányzik az iskolából, mégis van elegendő kredite (középiskola), hogy ne bukhasson meg.!? Az utazások során Owen benyújtja jelentkezését az egyetemekre és ehhez se szülő se tanári segítség, aláírás vagy pecsét sem kell ráadásul még el se ballagott. !? Honnan van pénzük folyamatosan utazni, az elromlott gépjárművet megjavítani, repülővel repülni ha ahhoz tartja kedvük, albérletet fizetni és kielégíteni az alapvető szükségletekez úgy, hogy Owen diákként alkalmi munkákat vállal úgy, mint az apja.!?
... Szóval vannak benne megválaszolatlan kérdések, amik lehet , hogy csak nekem furcsák.
Ami viszont még különlegesebb....
A könyv formátuma jó, kiválóan olvasható betűtípussal dolgoztak. Ám ami számomra elfogadhatatlan, hogy telis tele van helyesírási hibával. Vannak mondatok egymás alatt, amelyek jelentésben és szóhasználatban sem tűnnek el, csak egy-egy pici szó nem úgy van vagy nem az a szó van benne, hanem egy másik. Illetve többször előfordul ugyan az a mondat kétszer. Sőt! Találtam benne olyat is, amit még nem láttam könyveknél... elkezdem olvasni a mondatot és egy másikkal fejeződik be. Nyomtatási hibával teletűzdelt az biztos.
A fejezetek átlagban 8-9 oldalasak. De, van bennük 4-5 mondatos is, amikor éppen valami romantikus vagy igazán érzéki dolog történik.
Számomra a befejezés volt némi csalódás, hiszen titkon mindenki tudta, hogy mi lesz a történet vége, de annyira rövid lett és csattanószerű, hogy meglepődtem. Egymást kergető két fiatal a nagyvilágban, akik újra egymásra találnak. És amikor az olvasó azt várná, hogy akkor örökre ott maradnak ahol éppen vannak, elgondolkoznak a jövőn és megbeszélik, hogy a találkozások miatt folyamatosan fognak utazgatni egymáshoz. Szóval marad lényegében az, ami eddig volt: távkapcsolat. Annyival bővült a dolog, hogy most már mindketten tudatták a másikkal, hogy szeretik egymást.
Szóval nem unalmas könyvről beszélhetünk, mert igazán izgalmas és fantáziadús volt, bár ez nagyban a helyeknek köszönhető, amelyeket megismerhettünk. Tanulság az nincs benne és lényegében az érzelem és romantika is minimális. Szóval szerelmi történetnek nem nevezném, mivel azért lehet sejteni a történet végét.
Tehát, ha egy utazós, picit romantikus olvasmányra vágysz, mely képes megmosolyogtatni, akkor csak ajánlani tudom!
Leülök a hatalmas bögre kakaómmal a gép elé és azon kezdek el gondolkozni, hogy mit is írjak.
Sohasem volt rákos ismerősöm és nem is kerültem velük kapcsolatba.
Amikor egy mozifilmre várva végigpásztáztam az előzeteseket az egyik film felkeltette az érdeklődésemet és szinte kötelességemnek éreztem, hogy alaposan utánanézzek. Miután kiderült, hogy a filmnek van egy könyvbeli változatai is, tervemben azonnal meg akartam rendelni. Eléggé hamar elbizonytalanodtam, hiszen nekem a könyv külseje is általában fontos. (Ez azóta fontos, mióta a Barbibébi című magyar könyvvel besétáltam egy konditerembe és kaptam érdekes - bárgyú vigyorokat.) Igyekeztem utánanézni más alternatívának is, mert a kék felhős borító számomra inkább emlékeztetett egy mesekönyvre és ami azt illeti, 18 évesen nem szaladgálnék mesekönyvvel.
(Gondolom sokan kitaláltátok már, hogy melyik könyvről fog szólni a mai bejegyzésem.)
Sikerült megvennem a bookline-libri oldalán a filmbeli részletfotójával burkolt könyvet, amit már nem tartok annyira gyerekesnek. Mindenképpen elszerettem volna olvasni a könyvet, még a film megnézése előtt, hogy a saját képzeletemre bízzam a többi szereplő kinézetét és a helyszíneket. A könyv elolvasásával közelebb tudtam kerülni azokhoz a fiatalokhoz, akiknek mindennapi életüket megkeseríti a rák és az azzal való küzdelem. Talán ezek kissé nagy szavak, hiszen a könyv nem csak a betegséggel teli nehézségeket mutatja meg, amelyet egy fiatal megélhet, hanem a mindennapi örömöket és boldogságot is. A két főszereplőink Hazel és Augustus. " Hazel vagyok, mondom majd ha rám kerül a sor. Tizenhat éves. Pajzsmiriggyel indult, de mostanra berendezkedett egy impozáns kolónia a tüdőmben. És teljesen oké vagyok." Ilyenkor arra gondoltam, hogy mi lett volna velem, ha tizenhat évesen én is ilyen életet élnék. Vajon hasonló humorral tudnék beszélni a betegségemről úgy, ahogyan azt az egész történetben Hazel tette? A támaszcsoportba megismerkedik Isaac nevezetű félszemű barátja haverjával: Augustussal, aki már kigyógyúltnak számított. Eltekintve attól, hogy a gyógyulásának ára egyik lábának elvesztésével járt, ő is teljesen Oké volt. És lényegében innen indul a történetünk, illetve nem a miénk, hanem az övéké. A könyv fontos szereplői a gyerekek családjai, illetve az orvosok-ápolók, Kaitlyn, Philip, Peter Van Houten, Dzsinn és Lidewij Vliegenthart.
Minden egyes személyről pontos leírást kapunk a külsejüket illetően, a személyiségüket pedig az olvasás alatt mindenki letudja következtetni. Számtalan fordulat, gondolat életstílus és metafora jelenik meg a sorok között, amelyek igaz és érett gondolkodásra vallanak. A gyerekek pontosan tisztában vakkan azzal, hogy nincs sok idejük, tudják a betegségük komolyságát, de mégis higgadtak és tudatosan használják ki a hátralévő idejüket, amelyeket az orvosaik megszállottan próbálnak növelni. Minden egyes kisebb és nagyobb megpróbáltatás alatt velük vagyunk és átérezzük a fájdalmukat, amiket a betegség vagy a szerelem okoz. És igen, ők sem mindig higgadtak és türelmesek, csoda is lenne ez tőlük. Halomnyi konfliktust olvashatunk gyerekek és családjaik között, gyakran bántják meg egymást meggondolatlan beszédjükkel és viselkedésükkel. Augustus és Hazel csak egymásra számít. Nem akarnak terhet jelenteni szüleik számára, de folyamatosan kérdésekkel bombázzák őket, hogy mi lesz akkor, ha a rájuk mért teher meghal. Amikor már nem lesz kit ápolni és védeni. Elgondolkodtató, hogy miféle dolgok rohannak át egy beteg gyermek agyán. A könyv feldolgoz minden egyes momentumot, ami a két fiatal életében fontos lehet. Gyakran visszakalauzol minket a múltba, mikor még nem ismerték egymást. Érthetőbbé és átérezhetőbbé válik az életük, hogy mennyi mindenről kellett lemondaniuk és hogy a betegség miatt mennyire korlátozottak lettek.
Bár sohasem sajnáltatták magukat. A legnehezebb helyzetekben is támogatták egymást egészen, ADDIG A NAPIG.
A könyv elolvasása után átgondoltam életem "hatalmas" problémáit. Rájöttem, hogy mennyire szerencsés is vagyok valójában. Átgondoltam magamat és a barátomhoz fűződött eddigi érzelmeimet. Átgondoltam mindent!
A könyv olvasásához csendet és egy árnyékos szobát ajánlanék illetve az utolsó fejezetekhez egy halom papír zsebkendőt, mert szem nem marad szárazon!
